Előszó

Tisztelt Álláskereső/Alkalmazott!

Az alább leírtak a jelenlegi átlag magyar viszonyokat mutatják be. Ha a valóságban a lentiektől különb elbánást, emberbarátibb viszonyokat tapasztal, haladéktalanul fejezze be a kézikönyv olvasását. A szerző ebben az esetben semmilyen felelősséget nem vállal, az esetleges félreértésekből adódó megrovások, vagy állásvesztés miatt.

1.1 Az állásinterjú

Mikor az interjúra készülődvén a cég épületében egy modortalan piperkőc a liftbe való beszálláskor fellöki, nem viszonozza az üdvözlést, majd bent a cipőjére lép, teli szájjal a képébe ásít, és nem teszi a szája elé a kezét miközben Önre köhög, feltétlenül legyen vele nagyon udvarias és tisztelettudó, ha akarja az állást, mert csak egy felsővezető lehet akkora paraszt, hogy ilyesmit megengedjen magának. Vagy várja meg, míg a kollegák közé érnek, majd fennhangon küldje el a kurva anyjába és Önből hős lesz… egy munkanélküli hős.

A HR asszisztenssel ne legyen túl választékos! Lehetőleg kerüljön minden tudományos és irodalmi szakkifejezést, helyettük alkalmazzon számos angol nyelvből vett műszót, mint lájkol, kúl, trendy, biznisz, hogy zökkenőmentesen megtalálják a közös nyelvet. Jobb, ha szem előtt tartja, hogy a HR erős PR tevékenységet folytat, hogy elhitesse a vállalatokkal, hogy nélkülözhetetlen egy jól működő cég életében az ő áldásos tevékenységük, ami kimerül abban, hogy embereket vesznek föl és rúgnak ki egy magasan képzett HR szakemberek – az Önnel szemben ülő HR asszisztens főiskolai és egyetemi oktatói – által összeállított protokoll szerint, amit több évig kellett tanulniuk felsőoktatási intézménynek álcázott diplomagyárakban, és a legtöbb tulajdonos csak azért alkalmazza őket, mert a szomszédnak is van. Interjúhelyzetben életmentő lehet, ha tudja, itt semmilyen ismert logika szabályai nem érvényesülnek, így ilyesmit ne is keressen. Minden kérdésre azonnal, lelkesen és magabiztosan válaszoljon…, bármit, ami épp az eszébe jut. Az Önnel szemben ülőnek fogalma sincs az állítások igazságtartalmáról.

Ha az interjúkörökön átjutott és körbevezetik az épületben, lehetősége lesz betekinteni a munkafolyamatba – máris készüljön a munkába állásra, tegyen úgy, mintha érdekes lenne. Néhány alkalmazottal talán beszélgethet is. Közülük a legműveletlenebb, legpökhendibb és legtahóbb lesz az Ön közvetlen főnöke, így a jövője érdekben ne éreztesse vele, hogy mennyire lenézi.

1.2 A munkába állás

Gratulálunk! Túljutott az alkalmazott kiválasztási fázison, így most már Ön is egy dinamikus csapat része!

Mielőtt munkába menne, búcsúzzon el a rokonaitól, szeretteitől, mert alkalmazotti léte alatt őket már nem fogja látni, csapjon egy világraszóló bulit, mert a móka és kacagás ezennel véget ér és aludja ki magát, erre többé úgysem lesz lehetősége.

Már az első nap sajátítsa el a „tégy úgy, mintha dolgoznál” munkamódszert! Ennek lényege, hogy mikor főnökei látják, mindig nagyon serényen foglalkozzon valamivel – teljesen mindegy, hogy mit csinál, úgysem értenek hozzá! A módszer egyébként bármely kollegától elleshető. Azután minden mítingen – értsd értekezleten – adja elő, hogy micsoda világraszóló fejlesztéseket csinált/mennyire sokat dolgozott, mindenféle valóságtartalom nélkül. De vigyázzon! Fontos, hogy sohase teljesítse túl az átlagot, mert így mindenkitől azt várják majd el – ennyi ellenséggel pedig nem tud megküzdeni egyszerre.

Főnöknek soha ne mondjon nemet semmilyen kérésre! Ne feledje: „az Ön élete a cég”! (Mellesleg az Önre bízott feladatok teljesítését többnyire senki sem ellenőrzi majd – jó munkával, hozzáértéssel amúgy is kevesen jutnak előre.)

1.2.2 A kollégák

Először is, ne felejtse el, hogy az Ön alkalmazott társai is csak emberek. Mindig magából induljon ki, úgy pontosan tudhatja, hogy milyen kis számító rohadékokkal áll szemben. Gondoljon a cégre úgy, mint egy óvodára, ahol mindenki egymás haját húzza, így könnyen átveheti majd a szellemiséget.

Amennyiben munkahelyén nők veszik körül és Ön is nő, úgy mindig legyen résen, többen máris a vesztét akarják, egyesek tesznek is érte. Ha férfi, mindig legyen határozott, soha ne közvetlenkedjen, az érzelmeket hagyja otthon – ott amúgy sem sűrűn tartózkodik majd. A magánéletet és a munkát ne keverje – csak munkaidő után feküdjön le a kollegáival és a féltékenykedés elkerülése végett minden erre hajlandóságot mutató egyeddel közösüljön!

Ha férfiak veszik körül és Ön férfi, az első néhány napban csak puhatolózzon, tudja meg kik a hangadók. A későbbiekben csak velük kell jóban lennie és Öné a terep. Ha Ön nő és rengeteg új szexuális élményre vágyik, úgy ez az ideális terep az Ön számára, ha karriert szeretne, mondjon föl és keressen másik munkahelyet, itt nem fog érvényesülni.

A barátkozásban soha ne menjen egy felszínes szinten túl, a legtöbben visszaélnek majd azzal, amit Önről megtudnak. Ha esetleg előléptetnék – lásd alább – így kevesebb veszteség éri majd lelkileg.

1.2.3 Az előmenetel

Amennyiben Ön egy modortalan, műveletlen, kibírhatatlan fráter, gratulálunk, Ön hamarosan alsó szintű vezetői pozícióba kerül! Ez a szint akkor is könnyen elérhető, ha rokonai, barátai, esetleg szomszédai vezető, vagy tulajdonosi pozíciót bírnak a cégnél, de Önt nem tartják nagyra.

A középvezetői pozíció eléréséhez már valóban értenie kell ahhoz, amit csinál, és komoly eredményeket kell felmutatnia. Dolgozzon hát keményen minden nap, ha ilyen beosztásra vágyik. Kollegái gyűlölete felett hunyjon szemet, mást amúgy sem tehet, továbbá reménykedjen, hogy felettesei jó munkaerőnek tartják majd. Amennyiben szervezési lehetőség adódik – céges rendezvény, tréning, kirándulás, stb. – ragadja meg! Itt bizonyíthat, mint vezető!

Ha felsővezető szeretne lenni, feltétlenül szükséges, hogy rokonai, barátai, esetleg szomszédai vezető, vagy tulajdonosi pozícióban legyenek a cégnél és sokra tartsák Önt. Ezután a további előmenetelhez az út komoly szakmai hibákon át vezet. Talán most meglepődik, de meg fogja látni, hogy ahányszor nagyot vét, mindig előléptetik majd, sőt, több konkurens cég is meg fogja keresni titokban jobbnál-jobb állásajánlatokkal. A bukásokat soha ne habozzon a középvezetőkre kenni, azért vannak!

1.2.4 A pénzügyek

Bére egy részét feketén kapja majd – értsd borítékban, zsebbe, stb. Ez ellen semmit nem tehet, de ne eméssze magát, ettől még ugyan olyan pocsék egészségügyi ellátásban részesül, ha megbetegszik – ez egyébként nem tanácsos, lásd alább – és mire eléri a nyugdíjas kort, a nyugdíjrendszer már régen összeomlott, így az államtól amúgy sem kap majd semmilyen jutatást.

Fizetését okosan ossza be! Szinte soha nem kapja majd meg a következő havi bért a kitűzött határidőig. A háttérben pénzügyi trükközés áll, amit azonban soha nem fog tudni bizonyítani – ha mégis, a kiérkező hatóság képviselőit cége vezetői amúgy is megvesztegetik, Önt pedig kirúgják.

Jutalmakat, bónuszokat, ha értelmes munkakörben dolgozik – tehát például nem telefonos értékesítő – nem fog kapni, ugyanakkor béren kívüli juttatásként hazavihet a vállalattól kisebb dolgokat, mint nyomtatópapír, írószerek, tűzőgép, ceruzahegyező, a munkahely profiljától függően. Jegyezze meg ugyanakkor, hogy hacsak nem felsővezető, vagy nincsenek erős rokoni kapcsolatai, ne lopjon a cégtől nagyobb értékben, felettesei nem szeretik a konkurenciát!

Fontos! Ha rálátása nyílik a vállalat pénzügyeire, a felfedezett szabálytalanságokat semmiképp se jelentse főnökeinek! Azokat ők idézték elő, így tette azonnali felmondást von maga után – bizonyos körökben ez életveszélyes fenyegetéssel is párosulhat.

1.3 Betegség, szünetek, pihenés

 Ha előbbre szeretne jutni az életben, Ön soha nem lehet beteg! Szokjon hát le a betegségről!

Már az első napon tudatosítsa magában, hogy Ön bármikor lazsálhat, ha szükségét érzi, amikor főnökei éppen nem látják, a legtöbb vállalat számára ugyanis fontosabb, hogy Ön bent töltse a munkaidejét, mint hogy az adott feladat el legyen végezve.

Legálisan is juthat szünethez, ha rászokik a cigarettára. Eleinte undorítónak tűnhet, ugyanakkor a szaghoz hamar hozzászokik majd. Természetesen, mint mindenre, erre a foglalatosságra is igaz, hogy az idő pénz! Ha ily módon szerez magának időt, kevesebb pénze marad másra – a dohányzás igen költséges elfoglaltság, könnyedén belekerülhet akár havi 15-20 ezer forintba is.

További legális lehetőség a pihenésre az ebédszünet. Mivel ez elindulással, étteremmegtalálással, ételkiválasztással, étkezéssel és a munkahelyre történő visszaéréssel együtt 30 perc, javasoljuk, hogy a megfelelő tápanyagbevitel érdekében otthon készítse el ebédjét, majd minden fogást turmixoljon egybe, hogy szívószállal könnyen, gyorsan fogyaszthatóvá váljon a készítmény. Ha erre Ön nem hajlandó, akkor se búsuljon! Hamarosan csodás alakja lesz, amihez nagyban hozzájárul majd a munkahelyi stressz is!

1.4 Mítoszok

Éljen a valóságban! Magánélet, hobbi és fizetett szabadság az alkalmazottak számára csak papíron léteznek. Ne kergessen hiú ábrándokat!

A fizetésemelésről, mint ősi, a dinoszauruszok és a világválság előtti intézményről olykor hallhat pletykákat, melyek időről időre felröppennek. Ne dőljön be nekik! Ha több pénzt szeretne, keressen másik munkahelyet, de ne feledje, az idő pénz! Minél több pénze van, annál kevesebb ideje marad másra.

Ha a fölmondás és munkakeresés mellett döntött, kérjük lapozzon a kézikönyv elejére további hasznos tanácsokért.

– Egy kis apróval ki tudnál segíteni? – kérdezte a rekedtes, bor ittas hang.

– Nincs! – hangzott az ismerős válasz.

Aszott, fáradt testét visszavonszolta hát a mocskos sárga ülőkéhez és lehanyatlott rá. Tekintete üveges volt, amilyen csak egy megtört emberé lehet. Gyönge, már alig kalapáló szívét végtelen szomorúság járta át. Úgy érezte, ha most itt hirtelen, minden szeretetével kebelére ölelné a világ, már az is kevés lenne.

Nem volt más, csak egy megfáradt egzisztenciaharcos, az életszínvonalért folytatott háború nyomorult veteránja. Hadirokkant, akinek nem hoztak létre kórházat. Része a 20. században termelt emberfeleslegnek. Családja, ha volt is talán valahol, nem beszélt vele jó ideje. Ha egyszer csak a teste feladta volna a hiába való küzdelmet, valószínűleg napokig fel sem tűnt volna senkinek, amíg oszlani nem kezd. Hiányozni meg ugyan kinek hiányozna? Van belőle elég.

Gyűlölte a józanságot, mert akkor mindig érezte azt az undort, ahogy az emberek a közelében lesajnáló szánakozással a szemükben elfordították a fejüket, és csendben azon drukkoltak, hogy ne szólítsa meg őket alamizsnáért, vagy cigiért. Legszívesebben rájuk üvöltött volna, hogy „– Hé! Én is közületek való vagyok! Én is magyar vagyok! Én is csak egy ember vagyok! Nézzetek már rám, valaki szólítson már meg! Legalább kérdezd meg, hogy hogy vagyok!”

Sajnos pontosan tudta, hogy egy hajléktalanra senki sem kíváncsi. Tudta, mert ő is ilyen volt annak idején. Most mégis a könnye is kicsordult volna a boldogságtól, ha valaki meghallgatja. Ha valaki egyenlő emberként tekint rá, legalább egy marék percre.

Fáradt volt, nagyon fáradt. Már az idejét sem tudta mikor is beszélgetett utoljára valakivel. Tétován körülnézett. Az aluljáró szinte teljesen kihalt volt ezen a kora délutáni órán. Kedd lehetett, vagy szerda, mert reggel nagy volt a rohanás. Ki iskolába, ki munkába, meg még ki tudja hova.

A természet nyárias fuvallattal simított egyet a bőrén, de szinte föl sem tűnt neki. Mostanában mindig ilyen az idő, így szeptember derekán. 13-án méghozzá, ezt biztosan tudta. Tudta, mert az újságos mellett botorkálva reggel megpillantotta az egyik napilap jobb felső sarkában. Aztán összerezzent.

– Ma van a születésnapom. – motyogta, és most nem csak azért, hogy kicsaljon pár forintot valakiből.

Szemei megteltek könnyel, de gyorsan letörölte és megrázta magát. Szégyellte, hogy így elragadták az érzelmei, bár tudta, hogy biztosan nem látta senki, ha meg mégis, úgyse törődött vele. Aztán valami szokatlant érzett, valami régi-régi bizsergést, amit már hosszú évek óta elfelejtett. Először csak egy kicsi mocorgásnak tűnt odabent, de folyamatosan nőtt pillanatról pillanatra. És ahogy ez a megmagyarázhatatlan izgatottság lassan úrrá lett rajta, a tekintete egy csapásra megtelt élettel. Még hezitált kicsit, hogy merje, ne merje, de nem kellett sokat győzködnie magát, elvégre vesztenivalója amúgy sem volt. Nagyot sóhajtott, meghúzta a műanyag flaskát és ahogy a békebeli erjesztett szőlőlé imitáció leért a gyomrába, átadta magát az emlékeknek.

– 1962. szeptember 13-án születtem Miskolcon. – kezdte lassan, megfontoltan a mondandóját – Szép gyerekkorom volt, sokat játszottam meg nevettem a testvéreimmel. A szüleim egyszerű, dolgos munkásemberek voltak. Nem lehetett panaszom. Az iskolába’ nem voltam én éltanuló, de a gimnáziumot becsülettel végigjártam. A gyári munka engem sose vonzott, én inkább muzsikáltam volna. Titokba’ hallgattuk a haverokkal a Szabad Európát és arról álmodoztunk, hogy egyszer majd mi is ott leszünk. Istenemre micsoda idők voltak… – ült ki az arcára valami földöntúli mosoly és újra szájához emelte az üveget – A futball se ment rosszul, játszottam a városi ifi csapatba’ és imádtak a lányok. Arany életem volt, na. Az érettségi banketten valaki azt mondta miénk a világ, miénk a jövő és én bizony mondom mikor apám másnap odaadta nekem a gitárt úgy is éreztem! Főleg magamtól kezdtem el rajta tanulni aztán ’81-ben feljöttem
Pestre. Itt akadtam Julcsira, mer’ a szomszédba’ lakott. Jaj uram-teremtőm, azok a kék szemek és az az orca! Akkor még csak 16 volt és a szülei ellenezték, de két év nem sok, azt csak egybekeltünk. Közbe’ már több bandába’ megfordultam, meg élelmiszerboltba’ segítettem ki.

– Hamar jött aztán a Jánoska, meg vele a tanácsi lakás is. Hát az nagyon kellett, mer’ még olyan házsártos szülőkkel én tovább nem éltem volna egy fedél alatt az bizisten. Nagy volt a boldogság, meg a szerelem! Istenem, de büszke voltam! Julcsi aztán beteg lett. Azt mondták depressziós. Hát én akkor azt se tudtam, hogy azt eszik-e, vagy isszák, de mikor a kádba fekve találtam és a víz csupa piros volt na azt tudtam, hogy ez így nem jó. Még szerencse, hogy idejébe hazaértem, mer’ nem lett nagyobb baj. Bent kellett tartani, hogy stabilizájják, vagy mi. Mikor kiengedték telegyógyszerezve olyan volt, mint egy ilyen zombi. A haja megfakult, a bőre sárgás volt, a szemei meg kábultan néztek ki a fejéből. – Hova lett az én angyalom? – kérdeztem és megszerveztem, hogy menjünk a céges üdülőbe a Balatonra. A naptól meg a víztől jobban lett, erőre kapott, de aztán ősszel megint visszaesett. Most a nyugtató jött és ez így ment 7 évig. Közben picológushoz, vagy mi az anyám kínjához is járt. ’89-ben, mikor végül tényleg jobban lett, azt mondta már nem szerelmes belém, meg hogy én betegítem meg és beadta a keresetet. Rövid, csúnya válás volt. Jánoskát is elvitte. – elhallgatott kicsit és lesütötte a szemét – Akkor voltam először magányos. Utána is keveset láthattam. Utoljára 5 éve egy újság címlapján mosolygott barnán. TV sztár lett. Most úgy mondják celeb, vagy mi. A Julcsi meg, a ribanca összefeküdt azzal a lélekdokijával, azt’ azt is elhagyta a rendszerváltás után. Hát ilyenek ezek. Mind ribanc! – tört elő a keserűség, de a bevált recept szerint lefojtotta egy kis itallal és folytatta – Na én erre azt mondtam, hogy jól van, akkor én meg felmondok az ABC-be’, aztán megcsinálom az álmomat. Kőbányán sok új banda volt akkoriba’, hát odamentem. Egyik kocsmába találkoztam a Deák Billel. Az mutatott be a Johnnynak, azt így lettünk mi országos cimborák. Összekaptunk egy csapatot és csináltunk pár bulit, azt hírünk ment vidékre. Mindenhova hívtak, mer’ hát akkor volt a rendszerváltás azt mindenki örült, meg ünnepelni akart. A Johnnynak volt a kis hippi busza, azt’ abba laktunk. Zabáltuk az életet komolyan! Két kézzel! Mi voltunk a rock istenek mindenhol. Aztán jött is egy ilyen öltönyös csóka, hogy vegyünk fel lemezt. Mi meg örültünk, még ugráltunk is. Jól is ment, de azt ez lelépet a gázsival. Az egészből azóta se láttam semmit. Mondom erre csináljunk mi lemezt, ezek meg hogy nem, mer’ a család, meg a gyerekek, meg dolgozzak. Otthagytam mindet. Összeálltam mindenféle nőcskékkel azt’ náluk laktam, mer’ nekem nem volt ugye hol, mer’ az is a ribancé lett. – ismét kortyolt a feszültségoldóból – Azt ezek is csesztettek, hogy dolgozzak, hát mindig továbbálltam. Végre aztán ’95-be’ megint volt bandám, azt’ mentünk világot megváltani busszal körbe az országba’, de a kutyának se kellettünk. Már mindenki erre a Révre bulizott a tinik közül, a többiek meg dolgoztak azt’ nem futotta szórakozásra. Jött az ősz, ment a banda, én meg itt maradtam egy szál bőrönddel, meg egy gitárral. Elmentem munkásszállásra, megpróbáltam állást találni, de sehol nem kerestek embert. Egyszeribe jött egy telefon, hogy apám meghalt, menjek haza. Mentem… – elcsöndesedett egy percre, aztán erőt merített az üvegből és keserűen folytatta – Na szóval szép temetés volt. Ekkor otthon laktam anyámnál, de ő apám nélkül nem bírta soká’ és egy szép nyári reggelen utána ment az ablakon át. Egyedül maradtam megint. Aztán jött a lakásmaffia a lakás meg ment. Ügyvédre nem tellett, a testvéreknél nem volt hely, a haverok is elmaradoztak, hát megint pestre jöttem. – újra kortyolt, beszéde pedig egyre elkentebbé vált – Hol padon aludtam, hol hajléktalan szállón, meg elkezdtem koldulni. Egyszer a rohadt csövik kiraboltak. Ment a gitár, meg mindenem. Hú, de üvöltöttem! Még a retkes, lyukas zoknimat is elvitték míg fürödtem. Egyszer megtetvesedtem, de még azért csak tartottam magam valahogy. Azóta is írom a slágereket itt a fejembe’. Aztán elkezdtem inni. Hát az utcát azé’ csak nem lehet bírni sokáig. Mikor egyik nap látom a Julcsit odamegyek, azt gondolom csak maradt még benne valami, elmondom mi van, ez meg kiröhög. KIRÖHÖG a ribanca! Hát ember az ilyen? Aztán ennyi. Azóta a nagy dobást várom. Mer’ egyszer még előttem hever majd megin’ a világ! Azé’ van abba’ jó is, ha az embernek nincsen lakása. Mer’ mondjuk nem
jönnek a számlák például. Meg nincsen baj a felújítással se. Meg, jaj, azt sose felejtem el, amikor megyek a villamoson, azt odalép az ellenőr. Mondja nekem: – Jegyeket, bérleteket! – Én meg kiröhögöm. Erre leszállít azt elkezdi írni a számlát, én meg csak jobban röhögök. Ez meg mondja, hogy ne röhögjek, mer’ a vagyonommal felelek majd ezér’, én meg tárom szét a kezemet, hogy milyen vagyonommal. Mondom neki: – Mi van elkobzod a dobozomat? Ha-ha-ha! – fetrengett jó egy percig a röhögéstől, majd megnedvesítette hangszálait és folytatta – Vagy aztán az is volt, hogy karácsonykor a Felessel megajándékoztuk egymást azt mindketten álmélkodtunk, hogy ugyan olyan Csaplárosnét adtunk a másiknak, azt’ látjuk, hogy a többi hajléktalan is ugyan úgy álmélkodik, mer’ ezek is mind Csaplárosnét vettek egymásnak. Ha-ha-ha! Hát azt nem lehet elfelejteni! Ha-ha-ha!

Percekig vinnyogott a nevetéstől, aztán lassan lecsendesedett és ismét az a tömény szomorúság uralkodott el rajta, ami évek óta a szívét mardosta. Lassan, bambán felnézett és ha nem rúgott volna már be, meglepődve tapasztalta volna, hogy egy kamasz srác állt vele szemben és őt hallgatta.

– Hülye lúzer! – szólt oda a suhanc, majd megfordult és elsétált egy gitárral a hátán.

I. A szótár

Lajos alapos ember volt, ha valamibe belefogott, akkor mindig komolyan felkészült a témából. A párkereséssel sem volt ez másként. Mielőtt feladta volna első hirdetését gondosan betárazott szakcikkekből és női magazinokból. Így tudta meg például, hogy a modern álomférfi vagy rosszfiúsan machós, mégis gyermekien érzékeny, adoniszi izomzatú, ám picit sörpocakos, kemény, ugyanakkor gyengéd, határozott és domináns, ám kikéri a nő véleményét és hagyja, hogy irányítsák, kiszámítható és kalandokat kedvelő, minden nő róla álmodik, de ő mindig csak a párján tartja a szemét, nem féltékeny, de harcias, ha valaki a nő körül legyeskedik, keményen fellép szerettei védelmében, de nem erőszakos, gyerekszerető, házias, mindig ápolt, de nem piperkőc, megfontolt és hirtelen…, vagy gazdag.

Magától persze nem vetemedett volna olyan felelőtlen lépésre hogy egy életre elköteleződjék egy idegen nő mellett – főleg ilyen fiatalon, 40 évesen – de édesanyja utolsó kívánságának nem mondhatott ellent, így mit volt mit tenni, feladott egy hirdetést. De nem ám akármilyet! Fél év megfeszített munkával írta meg 100 szavas bemutatkozó szövegét, minden betűn napokig morfondírozva.

Hiába volt azonban a furfangosan megfogalmazott szórengeteg. Egy hónapon át hiába várta a megkereséseket. Ekkor ismét nekirugaszkodott a feladatnak, majd újra, és újra, és újra. Volt, hogy verselt, máskor a szinonima szótár segítségével tette üzenetét választékosabbá, de nem átallotta azt sem, hogy kibeszélős műsorok nyelvezetére építve célozza meg a hölgyek szívét, hasztalan. Végül mások apróhirdetéseit kezdte forgatni, és ahogy így kutakodott, műszaki agya egyszeriben meglátta a szabályosságokat és összefüggéseket.

Rájött, hogy az ő addigi jelentéktelen, iratmásolói létének egy magasztosabb célja van. Ő nem más, mint a párkeresés sötét dzsungelében a fény, akinek szent kötelessége segíteni a világtalanul kószálókon, hogy a rafináltan megfogalmazott kifejezések mögé látva megérthessék azok valódi értelmét. Így kezdte el megírni a Szótárat, a nagy Ő-t apróhirdetésekben keresők online bibliáját.

Saját kálváriájából kiindulva először a férfiak számára gyűjtötte össze azt a listát, mely segítségével a lehetőségeikhez mérten legjobb partnerek kiszűrésére vállalkozhatnak:

- Vezető beosztású, versenyképes keresetű, nagy anyagi biztonságot nyújtó, vállalkozó, üzletember = gazdag; célközönség: feltűnően csinos, erotikus kisugárzású, nagyon vonzó nő.

- Vezető beosztású, versenyképes keresetű, nagy anyagi biztonságot nyújtó, vállalkozó, üzletember, aki feltűnően csinos, fiatal hölgyet keres: gazdag tuskó.

- Kisportolt, sportos = izomagyú; célközönség: a feltűnően csinos hölgyeknek szeretőként, idősebb, gazdag hölgyeknek szintén szeretőként, sportos hölgyeknek barátként (egész alakos fénykép mellékelése erősen ajánlott).

- Helyesnek mondott = jóképű, irányítható csóró; célközönség: középkorú üzletasszony.

- Kedves, vidám, szerethető, humoros, jó lelkű, figyelmes, megértő, ügyes kezű, jó eszű, házias, normál keresetű = csúnyácska csóró; célközönség: átlagos megjelenésű, vagy családcentrikus, gyermekszerető hölgyek, normál keresettel.

- Normál testlakatú = sörpocakos, sovány csóró; célközönség: mint előbb.

- Ápolt = nagyon csóró, de szappanra még telik; célközönség: mint fent, lehetőség szerint magasabb fizetéssel.

- Családcentrikus, gyermekszerető = nagyon szegény, nagyon csúnyácska; célközönség: molett, teltkarcsú, erotikusan telt, családcentrikus, gyermekszerető hölgyek.

- Olvasott = unalmas, otthonülő könyvmoly; célközönség: olvasott hölgyek.

- Káros szenvedélyektől mentes = cigire se telik; célközönség: bárki, aki befogadja.

- Mackós = súlyosan elhízott; célközönség: molett, teltkarcsú, erotikusan telt, kedves, megértő, szerethető, házias, takaros, vidám, jó humorú, jó lelkű, figyelmes hölgyek.

- Értelmiségi, magasan iskolázott = csóró sznob; célközönsége: értelmiségi, magasan iskolázott hölgyek.

- Konzervatív, hagyományos értékrendű = karót nyelt, fantáziátlan, konzervatív „jó kisfiú”; célközönsége: káros szenvedélyektől mentes, konzervatív, hagyományos értékrendű hölgyek.

- Kor nem számít = kimondottan ronda hajléktalan; célközönség: idős, vak, lakóingatlannal rendelkező hölgyek, akik eltartanák.

- Fiatalos = 50-hez közelít

- Középkorú = 50 fölötti

- Idős = 70 fölötti

Lajos ezután, „a puding próbája az evés” filozófiától vezetve merevlemezre vetette mit is kínálhat ő a gyengébbik nemnek és egyszeriben megtört a jég! Özönleni kezdtek a válaszok, melyek közül csak választania kellett. Kezdetben a belső szépséget keresve a levelező társban azt a filozófiát vallotta, hogy mindenkinek válaszolt és többektől randevút is kért. Fájdalmasan kellett tapasztalnia azonban, hogy akik nem csatolnak fényképet hirdetésükhöz, sohasem véletlenül tesznek így. Ezek a találkozások vezették arra, hogy a hölgyek hirdetései mögötti tartalmat is felkutassa, és tovább bővítse a Szótárat:

- Feltűnően csinos, erotikus kisugárzású, nagyon vonzó = ostoba szexbomba; célközönség: hosszú távra vezető beosztású, versenyképes keresetű, nagy anyagi biztonságot nyújtó, vállalkozó, üzletember, lehetőleg legalább középkorú, illetve kisportolt, sportos úr alkalmi kapcsolatra.

- Sportos = jó testű lófejű; célközönsége: mint fentebb.

- Üzletasszony = valószínűleg csúnyácska, dúsgazdag, középkorú domina; célközönség: helyesnek mondott férfi.

- Középkorú üzletasszony = csúnyácska, öreg, dúsgazdag domin;, célközönség: mint fent.

- Átlagos megjelenésű = csúnyácska, esetleg testi hibás nő; célközönség: kedves, vidám, szerethető, humoros, jó lelkű, figyelmes, megértő, ügyes kezű, jó eszű, házias, normál keresetű férfi.

- Kedves, megértő, szerethető, házias, takaros, vidám, jó humorú, jó lelkű, figyelmes = kimondottan ronda, de aranyos lány; célközönség: családcentrikus, gyerekszerető, mackós, káros szenvedélyektől mentes férfiak, akiknél esetleg a kor sem számít.

- Molett, teltkarcsú, erotikusan telt = dagadék nő, jó anyagi lehetőségekkel; célközönsége: ápolt, mackós, családcentrikus, gyermekszerető, káros szenvedélyektől mentes férfi.

- Családcentrikus, gyerekszerető nő = felcsinált szexbomba; célközönség: kedves, vidám, szerethető, humoros, jó lelkű, figyelmes, megértő, ügyes kezű, jó eszű, házias, normál keresetű férfi.

- Családcentrikus, gyerekszerető, átlagos megjelenésű = csúnyácska, gyermekes nő; célközönsége: családcentrikus, gyerekszerető, mackós, káros szenvedélyektől mentes férfiak, akiknél esetleg a kor sem számít.

- Családcentrikus, gyerekszerető, kedves, megértő, szerethető, házias, takaros, vidám, jó humorú, jó lelkű, figyelmes = kimondottan ronda gyermekes nő; célközönsége: káros szenvedélyektől mentes férfiak, akiknél a kor sem feltétlenül számít.

- Értelmiségi, magasan iskolázott, öntudatos, független = csúnyácska feminista; célközönség: maga se tudja.

- Olvasott = unalmas könyvmoly, célközönsége: olvasott férfiak

- Káros szenvedélyektől mentes, konzervatív, hagyományos értékrendű = karót nyelt fantáziátlan, konzervatív „jó kislány”; célközönsége: káros szenvedélyektől mentes, konzervatív, hagyományos értékrendű urak.

- Fiatalos = rút vénlány nagy igényekkel; célközönsége: vezető beosztású, versenyképes keresetű, nagy anyagi biztonságot nyújtó, vállalkozó, üzletember, lehetőleg középkorú, és helyesnek mondott férfi.

- Hűséges = a kutyának se kell; célközönsége: káros szenvedélyektől mentes urak, akiknek a kor sem számít.

- 20-as = 30-as

- 30-as = 40-es

- 40-es = 50-es

- 50-es = 60-as

- 60-as = 70-es

- 70-től = már minek hazudna

 II. A randevú

Szótára birtokában Lajos immár igen körültekintően megválogatta, mely nők jöhetnek nála szóba, ám hiába a bulvárújságokból szerzett komoly randevú ismeretek, hősünknek úgy tetszett, a hölgyek az ilyen magazinokban bizonyára csak a képeket, meg a sztárhíreket nézegethetik, mivel az ott leírt receptek szerinti „tuti pasi” viselkedés kétszer eredményezett a hölgy részéről elalvást, egyszer 3 órás eseménytelen farkasszemezést, utoljára pedig 30 perces röhögő görcsöt.

Ezek után Lajos is belátta, hogy itt szaksegítségre van szüksége, fellapozta hát eddigi haszontalan kalauzai hirdetés rovatait, de hiába, mivel minden reklám a gyengébbik nemet célozta meg. Őt azonban nem úgy nevelték, hogy az első akadálynál föladja, így a leendő találkamester minden hímnemű elengedhetetlen kellékéhez, egy férfimagazinhoz nyúlt. Miután túltette magát a formás idomokon és a csúcs verdákon, hamar meglelte, amiért az újságba invesztált. A tömör, lényegre törő szöveg, mely OKJ-s ismerkedési útmutató tanfolyamot ígért, azonnal elnyerte hősünk tetszését. Nem is teketóriázott az időpont egyeztetéssel és néhány nap múlva már egy irodaház tárgyalójában találta magát több, hozzá hasonlóan feszengő, fiatalos férfi társaságában.

– Üdvözlöm Önöket! Én Farkas Tivadar vagyok és én fogom bevezetni Önöket a csábítás rejtelmeibe. Ha nem bánják mostantól tegeződnék. – kezdte magabiztosan a 30-as évei elején járó oktató, majd végigzongorázta az alapokat arra az esetre, ha valaki futó kapcsolat céljából kívánna ismerkedni. Lajos, nem mintha olyan férfi lett volna, azért szorgalmasan jegyzetelt. Aztán végre Tivadar az őt érdeklő részhez is eljutott:

– Ha viszont tartós kapcsolatra vágytok, akkor fogjatok egy női magazint, olvassátok el figyelmesen, hogy milyen az ideális férfi, hogy öltözik, hogy viselkedik, mik érdeklik és csináljátok mindennek az ellenkezőjét. Legyetek rosszak. Aztán ahogy belétek bolondult a kicsike lassan, nagyon lassan kezdjetek olyanná változni, mint amit a magazinok írnak. Hadd higgye, hogy megszelídített, megváltoztatott titeket. Aztán, ha megfakulna a kapcsolat, akkor megint legyetek rosszak és lassan megint változzatok a kijelölt irányba. Ennyi az egész, de a változásnál a fokozatosság nagyon fontos, különben hamar rátok un.

– És mi van, ha már nem ad magára az asszony és nem lehet rábírni, hogy el akarjon csábítani? – kérdezte egy  kopaszodó, 40-es érdeklődő.

– Feltűnően nézz meg pár jó nőt, mikor együtt mentek valahova és tagadd le, ha rád szól. Ezt ismételd a kívánt hatás eléréséig, de egy perccel se tovább!

Lajos érezte, hogy most igazi talentum kezei között képződött és önbizalomtól telve szervezte meg az első randevút Irénnel, a kedves, jó humorú, házias, gyermekszerető, káros szenvedélyektől mentes, hagyományos értékrendű 30-as, fotója szerint világos szőke hölggyel. Aztán nem győzte magasztalni magában Tivadart, mert minden szava arany volt. Irén a randevú végén még szájon is csókolta. Hősünk széles mosollyal tért aznap nyugovóra, de verejtékezve kelt föl másnap, mert hisz rájött ám, hogy a csók csupán a kezdet volt a testiség bűnös dzsungelébe vezető úton, Lajos számára viszont ez minden szempontból szűz területnek számított.

Gyomra még sokszor görcsbe rándult aznap, de végül undorát legyőzve felhívta az ápolt környezetben gáláns úr törődésére vágyó 22 éves, formás Kitty-t, akit egy másfajta társkereső rovatban talált, és még aznap estére megbeszéltek egy légyottot. Az újabb tanító kedvesen invitálta a szakadt panellakásba kissé megszeppent hódítónkat, aki gyorsan a lényegre tért és előadta, hogy ő valójában ilyesmit még sose…, de most nagy szüksége volna egy gyorstalpalóra mert…, és nagyra értékelné hogyha…, amiből a művésznő pontosan értette mire van szükség ebben a vészhelyzetben, mivel kérés nélkül négykézlábra ereszkedett a meglepődött Lajos előtt és bevezette a gyönyörök eddig csak távolról csodált világába.

A bajnok, miután többszöri csúcskísérelt után a végkimerülés szélén trénere mellé hanyatlott a lepedőre, zihálva megkérdezte:

– És hogyan lehet egy nőt a legbiztosabban felizgatni?

– Suttogj a fülébe olaszul, vagy franciául.

– Na, remek, akkor most mehetek nyelvtanfolyamokra is? – csóválta a fejét Lajos, miközben levegőért kapkodott.

– Dehogy butus! – kacagott a lány – Én megtanítalak a legszebb kifejezésekre.

– Tényleg megtennéd?

– Hát persze! Tudod írni?

– Csupa fül vagyok!

– Dolce & Gabbana, Louis Vuiton, Versace, Giorgio Armani, Prada.

– Hálásan köszönöm!

– Ugyan, semmiség! Akarsz még valamit tudni?

– Igen, hogy mi a legfontosabb, hogy a nőnek is jó legyen az ágyban.

– Mindig hagyj az éjjeliszekrényén valami szép, drága ajándékot!

Egy moha lepte öreg sírfedélen akadt meg a szeme a borongós kora őszi délután. „Szerető apa és férj” hirdette a felirat, de a név már rég lekopott. Vajon ki lehetett ez a szerető apa és férj? Talán nem is volt az, csak ahogy a mondás tartja, holtról vagy jót, vagy semmit. Mindegy is, most már nem több egy emlékműnél, ahogy a mellette nyugvó több ezer és tízezer ismeretlen sem. Katonás rendben sorakoznak és várják a feltámadást, ami talán soha nem jön el.

– …és az öregfiúk csapat. – kis szünetet tartott Szendrő atya, azután folytatta – Hiánya fáj munkatársainak, beosztottainak és főnökeinek, és mindazoknak…

Martint kicsi kora óta nyomasztották az ilyen helyek. Talán a halál gondolata, az, hogy egyszer majd ő is eltávozik, és rá sem fog emlékezni néhány évtized után senki. Ilyenkor valahogy mindig kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Átjárta a tudat, hogy nem pótolhatatlan, elvégre az itt nyugvók halálakor sem állt meg az élet, nélkülük, utánuk is volt tovább, miért lenne ez vele, pont vele más. De minek is ilyeneken idegeskedni, amikor még csak 24 éves. Elvégre most szerzett diplomát és előtte az élet.

– …bár teste nincs többé, szelleme mégis köztünk él, hiszen ilyen igaz ember csak…

A ravatalozóhelyet fekete ruhába öltözött nők és férfiak állták körül és szótlanul hallgatták az emlékezés mondatait. Volt, aki könnyezett, mások csak némán bámultak maguk elé. Az üveges tekintetek elárulták, hogy nem ő az egyetlen, aki nem szeret az elmúlással foglalkozni. Károly bácsi mondjuk nem állt közel hozzá. Életében kétszer ha látta, hiányozni sem fog, még csak az arcát sem tudta felidézni. Ettől függetlenül rá is átragadt az a megmagyarázhatatlan kozmikus fájdalom és nyugtalanság, ami minden egybegyűltet átjárt.

– …Ragadjuk hát meg ezt a percet és töprengjünk el azon, hogy a mi Urunk mennyi…

Mennyi rokon! Mondjuk furcsa, hogy ünnepek alkalmával még tized ennyien sem gyűlnek össze, a vesztesség mégis mint egy láthatatlan mágnes vonz mindenkit a világ minden tájáról. Vajon ez csak magyar sajátosság, vagy másutt is így van? Ennek jó volna utánanézni.

– …mikor a Paradicsomból kiüldöztettek akkor azt mondá nekik…

Sándor bátya mintha nem is öregedett volna a 20 év alatt, mióta ismerte. Most, 82 évesen is úgy állt ott a gyászolók között, mint egy kőszikla a viharban. Jenci persze megint keservesen bömbölt egy sorral előrébb, pedig világ életében ki nem állhatta Károly bácsit. Martin nem is értette, hogy nem váltak el a 63 év alatt. Aztán az is lehet, hogy a könnyek a többieknek szóltak, vagy talán csak magát gyászolta, hogy ezután nem lesz kit ugráltatnia. Már a házban is arról jajveszékelt tegnap, hogy az ő vesztessége, az ő vesztessége, de hát nem ő halt meg! Nem vette észre, hogy ez a nap most az egyszer a hitvány kis életében nem róla, hanem a mindig csendes, visszahúzódó hites uráról szól?

– …most talán fáj, de jósága, szerénysége mindig velünk…

Tulajdonképp, ahogy így belegondolt, meg is ütközött rajta, hogy egy olyan embert, aki mindig utálta ha sokan figyelnek rá, minek kell most a középpontba állítani. Károly bácsi talán nem is élvezte volna ezt az egészet. Nem járt templomba, a pap alig ismerte és most mégis ő méltatta olyan embereknek, akik nagyobb része még csak nem is látta életében. Mégis, hogy megérintett mindenkit az a megmagyarázhatatlan valami, ami minden temetést belengett. Egy láthatatlan fuvallat, talán a halál szele, de valahogy ezt érezte mindig. Mint tavaly is, mikor Rózsika ment el, vagy még 5 éves korában, a nagymama búcsúztatásán.

– …mert az emberi gyarlóság, a pénzsóvárság, a becsvágy ma is köztünk…

Lassan feltámadt a szél és megrezegtette a gyertyák lángjait. A fák is suhogni kezdtek, nyugodt méltóságteljes morajukkal téve még spirituálisabbá az esemény hangulatát. A finom, még nem bántóan hűvös szellők szinte cirógatták az ember bőrét. Többeket arra késztettek, hogy szemüket lehunyva teljes odaadással merüljenek abba a kimondhatatlan érzésbe, ami bennük megfogant. Sajnos ők nem láthatták azt az apró csodát, hogy egy pillanatra az egyik felhő mögül előbújt a nap, és sugarai spotlámpaszerűen vetültek egyetlen pontra, isteni fényt kölcsönözve egy sudár, fiatal lánynak a hátsó sorokból.

– Egy angyal! – suttogta önkéntelenül, földbegyökerezett lábakkal Martin.

Bár jól ismerte a népes család tagjait, ha máshonnan nem, fényképekről és az elmondások alapján, de ez a csodás teremtés valahogy nem rémlett föl az emlékezetében. Ráadásul valahogy ki is lógott a társaságból. Rajta nem látszott megrendültség, ami így vagy úgy de mindenki szemében ott volt. Inkább tűnt érdeklődőnek, mint szomorúnak.

– …az is korrupt és nem átallja elvenni az egyházaktól, az EGYHÁZAKTÓL, azt a kevés extra…

A fekete, hullámos tincseket gondos kezek igazgatták el kislányosan huncut, mégis éretten nőies arca körül. Dús, rúzs-vörös ajkai, pisze orra és hatalmas mély barna szemei szinte megbabonázták az óvatlan járókelőt, aki rá merészelt tekinteni. A fekete csipkeruha komiszul látni engedte formás melleit, de csak annyira, hogy az még ne sértse a jó ízlés határát. A finoman bronzos, szeplőtlen bőr minden férfiszemet megakasztott volna. Kecses alakját a rásimuló elegáns, bokáig érő fekete szoknya is segítette kidomborítani, magas sarkú szandálja pedig hibátlan lábfejének mustrálására invitált.

– …Párt pedig az egyetlen, melyben bízhatunk, mikor egy ilyen hazug és gerinctelen kormány…

– Bárcsak… – gondolta szinte önkívületben gyönyörködve a meseszép ismeretlenben, aki mintha meghallotta volna – Jaj ne, erre jön! Most mit fogok csinálni? – szíve a torkába csúszott – Biztos csak meglátott egy ismerőst és ahhoz… – kiszáradt a szája – Nem, ez ide jön. – idegesen forgolódni kezdett – Nincs itt senki más, biztos feltűnően bámultam. Jézus, jézus segíts meg! Most biztos arra…

– Szia!

– Szia!

– Te ismerted?

– Hogyhogy, te nem? Úgy értem persze.

– Semmi gond. Mások is meglepődnek…

– Merthogy?

– Jajj, ne játszd meg! Kiszúrtad, hogy turista vagyok, nem? Azért bámultál úgy.

– Bocs, hát én nem akarta… Mi, hogy turista…?

– Mármint nem úgy persze, nem fotózok, vagy ilyenek.

– De ez egy temetés!

– …mindannyian jól fontoljátok hát meg, hogy kire teszitek majd azt az egy darab X-et, amikor…

– Most miért, te talán jobb vagy?

– Ezt meg hogy érted?

– Idegen csajokat stírölsz, miközben egy halott rokonodat temetik.

– Ezt kikérem…!

– Ne mondd, hogy az igazolványod mered úgy a zsebedben!

– Basszus!

– Á, nyugi, már megszoktam.

– De én nem, én…

– Persze, tudom, te nem olyan vagy. Te soha nem szoktál nőket megbámulni, és senkit nem vetkőztettél még a szemeddel ez előtt, sőt, nem fogsz hónapokig rám gondolni rejszolás közben sem, és most nem szeretnél illetlenségeket tenni velem valamelyik kriptában. Ugyan már! Kit akarunk átverni?

– Hát ez… Hát te nem vagy semmi.

– Mondták már.

– De egyáltalán minek jöttél ide?

– Mert kiszúrtál, már mondtam.

– Mármint minek jársz temetésekre?

– Nem is tudom, valahogy van egy hangulata. Szerinted nem?

– Engem nyomasztanak.

– Ez érthető, ha neked hal meg valakid, de amúgy, ha leveszed a gyászt, van hangulata.

– De hát az a lényeg!

– Neked, pupák, de van benne valami megmagyarázhatatlanul borzongató, ahogy az emberek magukba szállnak, de közben egymásra is hangolódnak és mindenki egy hullámhosszra kerül. Én mindig valami hatalmas nyugalmat érzek ilyenkor.

– Te beteg vagy!

– Mitől rosszabb ez, mintha hidakról ugrálnék le, vagy órákig bámulnék egy tintapacát, amit egyesek művészetnek tartanak?

– De egy temetés az családi dolog…

– Épp azért meghitt.

– De nem érzed, hogy ez gáz?

Az ismeretlen megvonta a vállát. – Mindenkinek kell egy hobby. – és azzal csöndben elsétált a fejfák között. Martin sokáig nézte a távolodó alakot. Egyfelől nem tudta hová tenni az élményt, kissé talán taszította ez a bizarr szépség, másfelől viszont már azon gondolkodott, melyik rokona is áll a legközelebb az elmúláshoz...

– …buzgón imádkozzatok hát, dicsérjétek a Mindenhatót és ne felejtsétek el megadni az Úrnak azt, ami az Úré! Ámen!

– Ámen! – mormolták a gyászolók.