– Szereted még? – indított bemutatkozás helyett Manci71 a csikknyomos plasztik abroszon szétterülő, a szomszéd bokráról összelopkodott rózsacsokor fölött. A jótékony félhomályban olyan lehengerlő lényegre töréssel metszettek dobhártyába a szavai, hogy Jenő keze egy pillanatra meg is állt a szája előtt az aperitiffel.
– Már rég elmúlt. – vágta ki magát kurtán a mozdulat közben, ahogy felhajtotta a szíverősítőt. Majd mindjárt az étlap mögé rejtőzött volna, de a Kiskockás kellemesen langyos, zsírgőzben úszó levegője lágyan megremegett az újabb vércsehangú kérdéstől.

– De még beszéltek? – folytatódott a spermadonor casting. A kortalan arcú 60-nak kinéző 40-es nő egy tízest simán letagadhatott volna. Fekete kabátja jótékony lepelként borult termetére és csak a rövid nyakon kecsesen elhintett bibircsókot engedte láttatni.

– Minek? – hörögte Jenő a törköly karcos lecsengésétől.

– Gyerek van-e? – vezette tovább a stressz interjút a randirutinos veterán sellő. Retiküljét pajzsként tartva maga előtt az ölében, ugrásra készen várta a választ és a közeledő pincért. Ujjai jóllakott verebekként sorakoztak az olcsó műbőr táska tetején.

– Nincs. – vágta rá gyorsan a kötelezőt, tudniillik Jenő nyomás alatt hajlamos volt az igazmondásra.

– Sikerült választani, vagy jöjjek vissza később? – zavarta meg a meghitt társalgást a hajlott korú és hátú vendéglátós.

– Egy sopszka salátát! – vetette oda a választ csontként formátlan ajkai széléről a Nő, gondosan kerülve a kérem és köszönöm szavakat, miközben egy pillanatra sem vette le szemét a Férfiról.

– Egy jó csülkös bablevest kérek alásan! – mímelt olvasást Jenő, mintha nem erre várt volna már két napja – És monnyuk egy pörköltöt almapaprikával, meg kísérővel. – kacsintott oda sokat sejtetően.

– Azonnal. – hajolt meg kicsit még jobban az öreg.

– Egyedül élsz? – fokozta tovább a romantikát Manci71, abban a hiszemben, hogy ő irányítja a beszélgetést. De Jenő ösztönös türhőségén ugyanúgy nem láthatott át, mint a gőzölgő levesen ringatózó hús, csipetke és babflottán. Mikor a számlát kikérve „felezésre” került volna a sor, hősünk autentikusan adta elő a zavartságot, hogy otthon felejtette a tárcáját. És már zsigerből tudta, hogy, ha Manci71 ezek után még keresi, akkor horogra akadt.