Ana olyan kedves gyengédséggel a szemében figyelte az alvó férfi emelkedő és süllyedő mellkasát a hotelszoba félhomályában, hogy az ember már-már azt hihette szerelmes. És valóban, ismeretlen, meleg érzések tekergőztek a gyomrában fel egészen a mellkasáig. Figyelme el-elkalandozott, ami nem szokása. Egy végtelen pillanat, ahogy Hans mélyen a szemébe néz és ujjai önkéntelenül szorosabban fogják a nő vállát. Egy elejtett, alig érezhető simítás a hadnagy mellkasán, ahogy az ingén át érzi, a megfeszülő izmokat. A háta sajdulása, mikor Zimmer a falhoz csapja, miközben a szeme szikrát szór, de a szája csókol. A férfi kéznyoma a csuklóján, amint hátrafeszíti a karját és beléhatol.
Anát a mosolya rántotta vissza a szobába. Sosem érezte magát ennyire könnyűnek. Arra gondolt, hogy talán ilyen lehet, ha az ember boldog. Ellépett a fal hűvösétől, arcán még mindig angyali mosoly. A puha szőnyeg finoman simogatta a talpát, ahogy kecses léptei belesüppedtek ügyelve rá, hogy neszezéssel ne zavarja meg a férfi álmát.
A vonások kisimultak a kemény arcon, ahogy békésen szendergett. A nőben felrémlett a beszélgetés az autóban. Nem a szavak, inkább az érzetek, mindig is jobb szeretett a lényegre figyelni. Hans illata, ahogy a bőrhuzatéval keveredik és a vágy izzása a combjai közt. Egy alig látható verejtékcsepp Zimmer homlokán, meg a táguló pupillái. A hadnagy keze a kormányon, az a megnyugtató határozottság, ahogy tartja és Ana tudja, hogy nem érheti baj. Az első véletlen érintés, ami megtörte a bizonytalan várakozást. A férfi kézfeje a sebváltóért nyúlva a combjához ért és ő nem húzta el, Hans lopva ránézett. Ott már mindketten tudták, hogy a kihallgatásszerű kérdések, a színlelt rosszullét, a köztük vibráló energiák, amik bármikor gyilkos indulatba válthatnak mind csak az előjáték részei. Szavaik a halottról szóltak, de testük nagyon is az életről beszélt.
Vágyott rá, pedig korábban nem voltak vágyai, mellette meglágyult, hiába volt kőkemény, hideg szíve melegebben vert, mint bármikor életében és a nőnek tetszett a hormonok játéka. A drogokat és az alkoholt sosem szerette, eltompítják az érzékeket, mint 14 évesen Leopold bácsinál…, de ebbe a mámorba kérdés nélkül engedte bele magát. Dopamin, szerotonin és oxitocin koktél áradt szét az agyában, némi endorfinnal keverve – ámor nyila, mondaná a romantikusabbja – és ő csillogó szemmel szárnyalt ebben a bódulatban, ahogy gyakorlott mozdulattal rászorította a párnát az orr és a száj közé az arcra.
Beletelt néhány másodpercbe, mire az álomittas kezek kapálódzni kezdtek az életben maradásért, de már nem volt esélyük, ahogy anno Leopold bácsinak sem. Akkor még csak 15 lehetett és szakszerűtlenül dolgozott. Nem ismerte még a testsúly helyezgetés művészetét, a vén perverz így többször is levegőhöz jutott, de ez csak elnyújtotta az elkerülhetetlent. Akkor ölt először. Jó lenne azt mondani, hogy bosszúból azért, amit vele tett, vagy a többi lány védelmében, de az igazság az, hogy Leopold bácsi egyszerűen csak Ana útjában állt és olyan sokszor tett keresztbe a bakfisnak, hogy a halála tűnt a leglogikusabb lépésnek.
A lány aznap este a lilafejű, dülledt szemű tetem mellett sok dolgot megtanult. Egyrészt azt, hogy a haldoklás lassú és rutin nélkül nehéz átsegíteni a makacskodókat a másvilágra. Másrészt, hogy a szabályok áthágása olykor jutalmat és nem büntetést von maga után. Katherin néni, mikor megtalálta a gondozók részlegében a párnával kezében a hulla fölött, nem kérdezett semmit, csak lekevert két erős pofont, majd magához ölelte. Katherin néni jó kapcsolatokat ápolt a maffiával, mint utóbb kiderült és ez az eset győzte meg arról, hogy Ana az adottságait, amik másokat megrémítettek, igen jól használhatná az alvilágban.
A szőnyeg még mindig simogatta a talpát, mikor a férfi teste a fulladás pillanatában ejakulált, összepiszkítva a selyem paplant. Csinos gyilkosa akkor is a szerelemről fantáziált, amint a párnahuzatot az ujjlenyomataival egy folyosón hagyott szennyes kocsiba dobta a gondosan kiiktatott kamerák kíváncsi lencséitől védve és komótosan visszasétált a szobájába, hogy Hans mellére hajtsa a fejét és olyan mélyen és édesen aludjon, mint egy újszülött.
