Ana olyan kedves gyengédséggel a szemében figyelte az alvó férfi emelkedő és süllyedő mellkasát a hotelszoba félhomályában, hogy az ember már-már azt hihette szerelmes. És valóban, ismeretlen, meleg érzések tekergőztek a gyomrában fel egészen a mellkasáig. Figyelme el-elkalandozott, ami nem szokása.…

– Szereted még? – indított bemutatkozás helyett Manci71 a csikknyomos plasztik abroszon szétterülő, a szomszéd bokráról összelopkodott rózsacsokor fölött. A jótékony félhomályban olyan lehengerlő lényegre töréssel metszettek dobhártyába a szavai, hogy Jenő keze egy pillanatra meg is állt a szája…

  Az öltönyben, lehajtott fejjel feszengő marcona férfiak sokasága egy beismerő vallomással is felért, hogy akit temetnek, a nemzetbiztonságnál szolgált. Se szülők, se család, csak egy árva nagynéni hüppögött az érzések kimutatására ki nem képzett katonák, kommandósok, kémek és kémelhárítók között.…