– Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Az Arany János utca következik. – búgott föl az ismerős hang barátságosan a sárgás félhomályban, de Istvánnak mindez csak annyit jelentett, hogy már csupán 2 megállónyi ideje maradt. Az egész beleolvadt a tapintható világ koszos, zajos, kusza tengerébe, a műbőr háttámla simogatásával egyetemben, ahogy kortárs festményt rajzolt a pólója hátára izzadtságból.

A fiú figyelmét az egyhangú környezet helyett egy sokkal varázslatosabb univerzum kötötte le. Ujjai gyakorlott gyöngédséggel simogatták az érintőképernyő virtuális billentyűzetét. A böngésző búzakék sávja alatt a Flört.hu vörös-fehér fejléce uralta térben egy modern románc sorai bomlottak ki a bézs üzenőfalon:

– Ez oan cuki! – írta SweetJenny93, a chat-kaszanova pedig elégedetten elmosolyodott, a rózsa emot icon megtette hatását.

– Virágot a virágnak. – villant föl Stevo néven a válasza.

Erre egy elvörösödő fejecske jelent meg a képernyőn SweetJenny93-tól, Stevo pedig rutinosan egy kacsintós smiley-val kontrázott.

– Zavarba hozol! – üzente SweetJenny93 egy rosszallóan a mutató ujját rázó és egy pilláit szemérmesen rebegtető emot icon kíséretében.

– Hadd tegyem jóvá! Rendelkezz velem! – gépelte Stevo kaján vigyorral a képén, és egy imádkozó muszlimhoz hasonlóan leboruló emot icon-t biggyesztett a végére.

– Képet kérek! – parancsolták az orrát pökhendien fölemelő kislány emot icon elé íródott szavak.

Két simogatás és István venezuelai szappanopera macsókat megszégyenítően sármos mosolya már a virtuális sztrádán robogott SweetJenny93 felé.

– Nice! – küldött elismerő puszi-szíveket a lány.

– Your turn! – mosolygott Stevo kaján emot icon-ja a mondat végén.

– Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! A Deák Ferenc tér következik.

Aztán majdnem 3 másodpercig nem történt semmi, és mikor István már épp kezdett volna idegeskedni, hogy talán túl erőszakosan nyomult, megjelent a kacéran vigyorgó, szőke kékszemű válasz.

– OMG! – olvadozott Stevo, amire megint egy vörös pofi villant föl az üzenőfalon.

– Cuki, h te is épp metrózol! – írta SweetJenny93.

– Tényleg, te is! LOL! A szépséged elhomályosította a hátteret!

– Édes vagy! Merre?

– Ferenciek. Te?

– Kálvin. Hol?

– Deák. TE?

– LOL! Én is. – jött egy hahotázó, térdét csapkodó emot icon.

– Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! A Ferenciek tere következik.

– LOL! Melyik kocsi?

– Első.

– OMFG! Nem mondod, én is! – csapkodta ismét a térdeit az emot icon.

– Neeeeee! Melyik ajtó? – hitetlenkedett a kedves sárga pofi.

– Középső mellett jobbra. – írt a fiú egyre izgatottabban.

– Én is. Ülsz/állsz?

– Ülök. Te?

– OMG! Bal/jobb?

– Jobb. – a fiú nyelt egyet. Furcsa érzése támadt, a szíve a torkában dobogott, mint mikor még általánosban szóba állt egy lánnyal. Ahogy fölnézett, a tekintete azonnal összeakadt a mellette ülő, zavartan pislogó kék szempárral. A torka teljesen kiszáradt és a homloka gyöngyözni kezdett. A szája lassan megmozdult, ajkai néma szavakat formáztak, majd fülig vörösödve, köszönés nélkül kilépett a beszélgetésből, hibernálta a tabletet és sután kerülgetve az embereket a szétsikló ajtókon keresztül elhagyta a kínos szituációt.