Günther, amolyan igazi felső-szászországi hivatalnok volt. Szürke zakó, hozzáillő szövetnadrág élére vasalva. Bevérzett szemei éberen fürkészték a monitort a nappali kellemes félhomályában. A méretes tölgyfa íróasztalon egymás mellett, katonás rendben sorakoztak a fényképek Heidiről és a gyerekekről, tablószerűen bemutatva az életüket. Mióta Dieter egyetemre ment, Peter pedig összeköltözött Klara-val, egészen csendes lett a nagy ház. Heidi mostanában sokat túlórázott és mindig 8 után ért haza, így munka után Günther nyugodtan hódolhatott legújabb hobbijának, az internet szörfözésnek. Szinte megszállottan falta a tudást imádott bélyegeiről. Képes volt hosszú órákig böngészni egy-egy ritka darab történetét kutatva.
„Düsseldorfi piknik” – jelent meg a keresősávban, ahogy leütötte a billentyűket. Majd az egeret az első találat fölé vitte és klikkelt… erre az 1912-es miniatűr festmény helyett a monitort mezítelen nők lepték el a legkülönfélébb pózokban kéjelegve egymással. Aztán hirtelen egy videó lejátszó nyílt meg a kép közepén és a homályos, régi felvételen egy férfi, gyönyörtől eltorzult arccal nyögött a kamerába, miközben partnernője előtte térdelt a fűre terített pokrócon.
– Jézusom! – takarta el a szemét Günther zavartan, majd kapkodva próbálta eltalálni a piros x-et a jobb felső sarokban. – Micsoda fertő! – háborgott levegő után kapkodva. Eddig még sohasem találkozott internet pornóval, sőt, semmilyen pornót nem nézett életében. Sokszor még attól is zavarba jött, ha a felesége meztelenül mutatkozott előtte világosban. Szigorú, katolikus, szex-ellenes neveltetésétől a testiség nagyon távol állt. – Ilyen disznóságot egészséges ember nem néz! – de a kíváncsiság nagy úr, a test pedig gyönge, úgyhogy néhány perc belső viaskodás után a képernyőn ismét felnyögött az a férfi és Güntherben megmozdult a természet. 62 év szunnyadás után a kultúrát, nevelést és erkölcsöt félresöpörve kezdte szétfeszíteni a nadrágját olyan elemi erővel, hogy két kézzel sem tudott neki megálljt parancsolni. Szemei csak a szőke fürtöket látták, ahogy kacéran ringatóztak előre-hátra, és ahogy távolodott a kamera, lassan kirajzolódtak a formás mellek és a feszes fenék, és úgy csúszott egyre lejjebb a szürke slicc is.
A hivatalnok szinte transzba esett, ahogy a cselekmény haladt előre és a művésznő fölállt, majd egyik lábát átvetve a férfi derekán magába bújtatta a méretes hímtagot. Felrémlettek előtte kamaszkora bűnös simogatásai, de apja már rég nem élt, hogy a nadrágszíjjal véresre verje a kezeit. Szemei fönnakadtak és őrülten zihált, majd mikor újra a monitorra nézett, jobb keze megállt, és elakadt a lélegzete: – Heidi? – bámulta hitetlenkedve a szőkeséget, aki teli szájjal sikoltozott a kamerába. – Az én Heidim? – csuklott ki belőle a kérdés még vagy negyvenszer, mire a videó véget ért, ő pedig csak ült a nappaliban apróra zsugorodott férfiasságával a kezében, és a szeméből eltűnt a frissen fellobbant tűz, helyette maradt a végtelen szürkeség.
Három órával később Günther még mindig csak bámult maga elé, mikor a zár kattanása visszarántotta a földre. – Jó estét, drágám, hazaértem! – hallotta felesége hűvös hangját.
– Mindent tudok rólad! – szakadt ki a férfiból a tajtékzó düh minden udvariasságot félretéve.
– Mi van magával, Günther? Mit tud rólam?
– Ne játszd nekem az ártatlant te repedtsarkú!
– Megrémít! Talán megint többet vett be a zöld pirulából?
– Láttalak, Heidi! Láttalak! Ott, azzal a férfival a réten.
– Mégis miről beszél?
– A disznó filmről, amiben a férfin oboázol, mikor az én micsodámat a kezedbe se veszed! Aztán ott istentelenkedtek a szabadban, mint az állatok. Hogy tehetted ezt Heidi? Hogy tehetted ezt velem? – zihálta Günther kétségbeesett könnyeit nyelve.
A nő szeme összeszűkült, mint egy penge, a bőre teljesen színtelenné fakult, majd éles hangon a férjének szegezte a kérdést: – Szóval pornót néztél?
